Title Magyar és horvát tündérek a folklórban és szép irodalomban Title (english) Hungarian and Croatian fairies in folklore and literature Title (croatian) Mađarske i hrvatske vile u folkloru i lijepoj književnosti Author Andrea Paulon Mentor Sándor Bene (mentor)Committee member Sándor Bene (predsjednik povjerenstva)Committee member Ana Sekso Milković (član povjerenstva) Committee member Martin Sukalić (član povjerenstva)Granter University of Zagreb Defense date and country 2023-02-27, Croatia Scientific / art field, HUMANISTIC SCIENCES Abstract A kutatás során sok érdekes és hasznos tényt találtunk a horvát és magyar szakirodalomban és az internet forrásokban. Ebben az utolsó fejezetben össze fogunk hasonlítani a horvát és magyar tündérmondákat és tündérmeséket, amelyekről az előző fejezetekben beszéltünk. Még meg fogunk emlékezni azokra a motívumokra, amiket is írtunk le az előző fejezetekben.
Kezdhetünk az alapvető tényekkel. Mi a különbsége a „tündér“ fogalomról szóló horvát és magyar szakirodalom között? A horvát hagyomány szerint a tündérek olyan lények, amiket nem ismerünk és sem tudunk magyarázni a már létezett tudással. A magyar hagyományról ilyen benyomásom nem alakult ki. Mintha a magyar nép az ősidők óta élne a tündérekkel és más természetfeletti erővel rendelkező lényekkel. Azt hisszük, hogy a magyar nép könnyebben elfogadta ilyen természetben élő, de különleges lényeket. Ez a különbség is magyarázható azzal, hogy a magyar nép a Balkáni népeken (főleg délszáv és román népen) keresztül ismerkedett ezekkel a lényekkel. Emlékezhetünk arra, hogy a „tündér“ fogalom a magyar szájhagyományba került és ezután összekeveredett a „boszorkány“ fogalommal. Igazán nagyon érdekes tartjuk ezt a Pócs Éva által mondott nyilatkozatot, amelyikkel „a tündéreket a boszorkányok őseinek tartja” (Boldizsár, 2008: 171). Nagyon érdekes ez e különbség a tündér fajták között is. A horvát tündérek megosztottak az élőhelyük szerint, míg a magyar tündéreket az emberek csak a nevük szerint osztják fel. Úgy hiszünk, hogy itt fontos megemlíteni néhány tündér fajtát. A horvát területen léteznek a légi, vizi és földi tündérek. Közöttük érdekesek az „oblakinje”, „planinkinje”, „vidarice”, „brodarice”, „ladarice”, „Suđenice” és „posestrime”. A magyar területen léteznek „szépasszony”, „kisasszony”, „vadleány“, „vízilány“, „hableány“, „széplány“, „erdői/hegyi leány“, akik a „tündér“ és „boszorkány“ fogalmakkal megosztanak néhány sajátosságát. Szerintünk a magyar szájhagyományban léteznek olyan tündérek is, akik hasonlóak a horváti tündérekhez, de csak a sajátosságuk maradt és a nevük eltévedt. Tovább beszélhetünk erről a tényről, hogy mind a horvát és a magar szájhagyományban léteznek olyan emberek, akik a tündérekkel kerültek valamilyen kapcsolatba. A horvát szájhagyományban olyan embereket „vilenica“-nak vagy „vilenjak“-nak hívják és ők képesek gyógyítani vagy jósolni. Ilyen emberek is léteznek a magyar területen, de nincs hivatalos nevük. A magyarok ezeket az embereket a „táltoshiedelemhez“ is kapcsolják. Fontos hangsúlyozni, hogy a tündérekkel való kapcsolat megvalósítható bizonyos transzba került állapottal. De végül ez a lényege, hogy a ilyen emberek segítettek a közösségnek és biztosították a nyugalmát és a biztonságot. Azután összehasolíthatjuk a horvát és a magyar meghatározását annak, hogy a szájhagyományban őrzött melyik formában jelennek meg a tündérek. A horvát szájhagyománnyal kezdve említhetjük meg, hogy horvát folklórban létezik három olyan műfaj, amelyikben a tündérek megjelennek. Ezek a „predaje” vagy „memorati” nevű műfaj, a legendák és a mesék. A magyar szájhagyományban pedig létezik a tündérmonda és a tündérmese. Említeni kell, hogy ez a két magyar műfaj össze van kötve a más-fajta mondákkal és mesékkel. A „predaje” vagy „memorati” nevű műfajt könnyen hasonlíthatjuk a magyar tündérmondákkal. A horvát mesét is könnyen hasonlíthatjuk a magyar tündérmesékkel. Mind a kettő műfajban hasonló elemek léteznek. A horvát legenda pedig egy kicsit különbözik a magyar legendától. A magyar legenda általában a szentek életéről szól, amelyikben jelentkezhetnek a tündérek, míg a horvát legenda azokról az élményekről szól, amelyekben a természetfeletti lények a fő szereplők. Végül fontos megemlíteni a két írót is, Ivana Brlić-Mažuranić és Benedek Elek, aki a szájhagyományból és folklórból kapott ihletük során saját műveiket hozta létre. A legfontosabb szerepük az volt és ma is az, hogy örökre megőrizték a szájhagyományból és folklórból való történeteket és a jelentős szereplőiket. Őszinten mondva, nagyon hálás vagyunk, hogy mindent tudtunk elolvasni és hogy most gazdagabbaknak érzünk magunkat az ebből megszerzett tudásunk miatt.
Abstract (english) Along the research, we found many interesting and useful facts in Croatian and Hungarian literature and in sources from the Internet. With this last chapter, we will compare the Croatian and Hungarian fairy tales and legends that were discussed in the previous chapters. We will also recall the important motifs that we have mentioned in the previous chapters.
We will start with the basic theses. What is the difference between the data on the term "fairy" according to Croatian and Hungarian literature? According to Croatian folklore, fairies are creatures that we do not know and cannot explain with knowledge that we have. We do not come across a similar impression in Hungarian literature and oral traditions. It is as if the Hungarian people have been living with fairies and other supernatural beings since ancient times. We believe that the Hungarian people accepted such special creatures, who live in nature, more easily. This difference can also be explained by the fact that the Hungarian people got to know fairies through the Balkan peoples (mainly southern Slavs and Romanians). Let's recall that the term "fairy" became part of the Hungarian oral tradition, and was later mixed up with the term "witch". Pócs Éva's statement, according to which she considers fairies to be the ancestors of witches, is very interesting (Boldizsár, 2008: 171). The following differences between the types of fairies are also very interesting. Croatian fairies are divided according to the habitat in which they live, while Hungarians divide fairies divide only by their names. We believe it is important to mention some of the already-mentioned types of villas here. There are air, water and earth fairies on Croatian territory. Among them some of the interesting are: "oblakinje", "planinkinje", "vidarice", "brodarice", "ladarice", "Suđenice" and "posestrime". In Hungarian territory there are "szépasszony", "kissasszony", "vadleány", "vízilány", "hableány", "széplány", "erdői/hegyi leány", which share some features with the terms "fairy" and "witch". We also believe that in Hungarian oral tradition there are also fairies that are similar to Croatian ones, but their original names have been lost, while only their personalities and other features have been preserved. We can further talk about the fact that in both Croatian and Hungarian oral traditions there are people who came into contact with fairies. In Croatian oral tradition, those people are called "vilenica" or "vilenjak" and have the ability to heal or predict. Such people also exist on Hungarian territory, but they do not have an official name. Hungarians also associate these people with belief in people called "táltos". It is important to emphasize that contact with fairies is possible in a certain state of trance. The bottom line is that such people helped the villagers and ensured peace and security. Furthermore we can compare the Croatian and Hungarian definitions of the form in which fairies appear in oral tradition. Starting from Croatian oral tradition, we can mention that in Croatian folklore there are three genres in which fairies appear. These are: predaje or memorati, legends and fairy tales. In the Hungarian oral tradition, there are genres called "tündérmonda" and "tündérmese". It should be mentioned that these two Hungarian genres are related to other types of stories and fairy tales in the Hungarian tradition. Predaje or memorati can easily be compared to the Hungarian genre "tündérmonda". We can also easily compare the Croatian fairy tale with the Hungarian genre "tündérmese". Similar elements exist in both genres. The Croatian legend is slightly different from the Hungarian one. Hungarian legend is usually about the lives of saints, in which fairies can appear, while the Croatian legend is about human experiences in which supernatural beings are the main characters. Finally, it is important to mention two writers, the Croatian writer Ivana Brlić-Mažuranić and the Hungarian writer Benedek Elek, both of whom created their own works based on inspiration from oral tradition and folklore. Their most important role was, and still is today, to forever preserve stories and their significant characters from oral tradition and folklore. In conclusion, we would like to state that we are very grateful to be able to cover all the found literature, and now we feel richer because of the knowledge gained from this work.
Abstract (croatian) Tijekom istraživanja pronašli smo mnogo zanimljivih i korisnih činjenica u hrvatskoj i mađarskoj književnosti te u izvorima s interneta. U ovom posljednjem poglavlju usporedit ćemo hrvatske i mađarske bajke i predaje o kojima je bila riječ u prethodnim poglavljima. Također ćemo se prisjetiti značajnih motiva koje smo obradili u prethodnim poglavljima.
Započeti ćemo s osnovnim tezama. Koja je razlika među podacima o pojmu „vila” prema hrvatskoj i mađarskoj literaturi? Prema hrvatskoj narodnoj predaji, vile su stvorenja koja ne poznajemo i ne možemo ih objasniti već postojećim znanjem. U mađarskoj književnosti i usmenim predajama ne nailazimo na sličan utisak. Kao da mađarski narod od davnina živi s vilama i drugim natprirodnim bićima. Vjerujemo da je mađarski narod lakše prihvaćao takva posebna bića, koja žive u prirodi. Ta se razlika može objasniti i činjenicom da je mađarski narod upoznao vile preko balkanskih naroda (uglavnom južnih slavena i rumunja). Prisjetimo se da je izraz "vila" postavši dio mađarske usmene tradicije, kasnije bio pomiješan s izrazom "vještica". Vrlo je zanimljiva izjava Pócs Éve, prema kojoj ona vile smatra precima vještica (Boldizsár, 2008: 171). Sljedeće razlike među vrstama vila također su vrlo zanimljive. Hrvatske vile podijeljene su prema staništu u kojem obitavaju, dok mađarske vile ljudi dijele samo po njihovim imenima. Vjerujemo da je ovdje važno spomenuti neke od gore spomenutih vrsta vila. Na hrvatskom teritoriju postoje zračne, vodene i zemljane vile. Među njima su zanimljive „oblakinje“, „planinkinje“, „vidarice“, „brodarice“, „ladarice“, „Suđenice“ i „posestrime“. Na mađarskom teritoriju postoje „szépasszony”, „kisasszony”, vadleány“, „vízilány“, „hableány“, „széplány“, „erdői/hegyi leány“, koje dijele neke značajke s pojmovima „vila " i „vještica". Također smatramo da u mađarskoj usmenoj predaji postoje i vile koje su slične hrvatskim, ali su njihova izvorna imena izgubljena, dok su samo njihova osobnosti i ostale značajke ostale sačuvane. Dalje možemo govoriti o toj činjenici da i u hrvatskoj i u mađarskoj usmenoj predaji postoje ljudi koji su došli u neki kontakt s vilama. U hrvatskoj usmenoj predaji ljude nazivaju „vilenica“ ili „vilenjak“ i imaju sposobnost liječenja ili predviđanja. Takvi ljudi postoje i na mađarskom teritoriju, ali nemaju službeno ime. Mađari također povezuju ove ljude s vjerovanjem u ljude naziva „táltos". Važno je naglasiti da je kontakt s vilama izvediv u određenom stanju transa. Krajnja je poanta da su takvi ljudi pomagali puku i osiguravali mir i sigurnost. Zatim možemo usporediti hrvatsku i mađarsku definiciju oblika žanrova u kojima se vile pojavljuju u usmenoj predaji. Polazeći od hrvatske usmene predaje, možemo spomenuti da u hrvatskom folkloru postoje tri žanra u kojima se pojavljuju vile. To su: predaje ili memorati, legende i bajke. U mađarskoj usmenoj tradiciji postoje žanrovi pod nazivom „tündérmonda” i „tündérmese”. Treba spomenuti da su ova dva mađarska žanra povezana s drugim vrstama priča i bajki u mađarskoj tradiciji. Predaje ili memorati se mogu lako usporediti s mađarskim žanrom „tündérmonda”. Hrvatsku bajku također možemo lako usporediti s mađarskom verzijom „tündérmese”. Slični elementi postoje u oba navedena žanra. Hrvatska legenda malo se razlikuje od mađarske. Mađarska legenda obično govori o životima svetaca, u kojima se mogu pojaviti vile, dok kod hrvatske legende se pripovijeda o ljudskim iskustvima u kojima su nadnaravna bića glavni likovi. Na kraju, važno je spomenuti dvoje spisatelja, hrvatsku spisateljicu Ivanu Brlić-Mažuranić i mađarskog pisca Benedek Eleka, koji su oboje stvarali vlastita djela na temelju inspiracije dobivene iz usmene tradicije i folklora. Njihova najvažnija uloga bila je, i još dan danas jest, da su zauvijek sačuvali narodne priče te njihove značajne likove iz usmene tradicije i folklora. Vrlo smo zahvalni što smo uspješno obuhvatili svu pronađenu literaturu te se sada osjećamo bogatiji zbog znanja koje smo stekli ovim radom.
Keywords
tündérek
horvát és magyar (nép)hagyomány
Ivana Brlić-Mažuranić
Benedek Elek
Keywords (english)
fairies
Croatian and Hungarian folklore
Ivana Brlić-Mažuranić
Benedek Elek
Keywords (croatian)
vile
hrvatska i mađarska (narodna) tradicija
Ivana Brlić-Mažuranić
Benedek Elek
Language hungarian URN:NBN urn:nbn:hr:131:069069 Study programme Title: Hungarian Language and Literature (double major) Type of resource Text File origin Born digital Access conditions Open access Terms of use Created on 2023-03-20 01:47:15
